A Kolbásztöltő Verseny egyik legkedvesebb színfoltja idén is a legkisebbek csapata, a Kunyerálók voltak, akik nemcsak mosolyt csaltak a résztvevők arcára, hanem egy kedves népszokást is felelevenítenek évről évre. A csapat lelke, Sólyom Ilona, vagy ahogy mindenki ismeri, Ica óvó néni mesélt a kezdetekről és az idei élményekről.

Mint mondta, a csapat gyökerei a korábbi Kulcsi Kemencés Kézműves Egyesülethez nyúlnak vissza. „ Miután az egyesület megszűnt, az óvoda vitte tovább a hagyományt. A Kunyerálók szorosan kötődnek a Százholdas Pagony Óvodához: az ovisok nemcsak jelen vannak, hanem aktívan részt is vesznek a programban. De az intézményben a kolléganők is kivették a település eseményéből a részüket, mert ők pedig pogácsát sütöttek az alkalomra.” – fogalmazott.

Az idei csapatban nyolc gyermek vett részt, akiket Ica néni kollégájával, Buzás Dórival kísért a kolbásztöltő csapatokhoz, hogy kéjenek a kolbászhúsból. Így egyedi mixből készült kolbászt kínáltak a zsűrinek. A felkészülés is különleges volt: Ica néni saját költeményt írt a gyerekeknek, amelyet közösen tanultak meg, és ehhez illeszkedő dalokkal tették még hangulatosabbá a produkciót. Felcsendült többek között a „Süss fel nap”, a „Kerek a káposzta”, valamint egy átdolgozott dal is, amelyben már nem pásztoroknak, hanem ovisoknak „jó a hurka, kolbász, szalonna”.

A kunyerálás során a gyerekek verssel, énekkel járták végig a csapatokat, és játékos formában kérték az adományokat. A költeményben még az is helyet kapott, hogy aki fukar, attól bizony „csenni” is lehet – mindez természetesen derűs, tréfás hangulatban.

A kezdeményezés nem új keletű: Ica néni elmondása szerint Kulcson már az ötödik alkalommal vesznek részt így a gyerekek a rendezvényen. Mint hangsúlyozta, számára fontos, hogy ez a hagyomány fennmaradjon. „Szerettem volna, hogy megmaradjon ez a kapcsolat a gyerekek, a felnőttek és az idősebbek között. A hangulat, az együttlét, az élmény – ez mind hozzátartozik a kolbásztöltő igazi világához.”

A Kunyerálók tehát nemcsak a legkisebb csapat voltak, hanem talán a legnagyobb szívvel is érkeztek – és ismét bebizonyították, hogy a hagyományok jövője a legfiatalabb generáció kezében van.